Szakmai életrajz

Prof. Dr. David L. Cochran a Virginiai Egyetemen végzett, és a Virginiai Egyetem Orvostudományi Karán (MCV) szerzett D.D.S., M.S. és Ph.D. minősítést biokémiából. Ezenkívül parodontológiai képzésben vett részt a Harvard Egyetem Fogorvostudományi Karán, ahol megszerezte második mesterfokozatát is. Nemrégiben kapott tiszteletbeli doktori címet a svájci Berni Egyetemtől. Dr. Cochran jelenleg a Texasi Egyetem Egészségtudományi Központja (San Antonio) Fogorvostudományi Kara Parodontológiai Tanszékének professzora és elnöke. San Antoniói kinevezése előtt Prof. Cochran az MCV posztgraduális parodontológiai részlegének igazgatója volt. Prof. Cochran számos fogorvosi szakmai szervezet tagja, és az Amerikai Parodontológiai Bizottság diplomatája. Az Amerikai Fogászati Kollégium és a Nemzetközi Fogászati Kollégium munkatársa. Prof. Cochran számos szakmai cikket és kivonatot publikált különféle parodontológiai, biokémiai és implantológiai témákban. Kutatómunkájáért nemzeti és nemzetközi díjakat is kapott. Prof. Cochran aktív alaptudományi és klinikai kutató, aki az NIH-NIDCR-től és magáncégektől is kapott anyagi támogatást.

Kivonat

A Straumann Intézet hosszú múltra tekinthet vissza az innováció és a tudományos eredményekre alapozó termékfejlesztés terén, a mindig jobb és jobb betegellátás eléréséhez. Prof. Reinhard Straumann 1954-ben alapította a Straumann Intézetet, két innovatív különleges fémötvözetre alapozva, amelyeket szabadalmaztatott a svájci óraiparban. Az 1960-as években Fritz Straumann, Reinhard fia a Swiss Association for the Study of Internal Fixation (AO/ASIF, Testen belüli rögzítések kutatásának svájci egyesülete) keretében, annak kutatóintézetében kezdett dolgozni. A test különféle pontjain felhasználható implantátumok gyártását és alapanyagait fejlesztették. Az együttműködésnek köszönhetően a Straumann Intézet a világ egyik vezető vállalatává vált a testen belüli rögzítőeszközök területén. Az 1970-es években a Berni Egyetemen dolgozó Dr. André Schroederrel együttműködve a Straumann Intézet fogászati implantátumok kutatását, fejlesztését és gyártását kezdte meg. Schroeder és Straumann felismerte, hogy a fogpótlások elkészítéséhez metallurgiai, mechanikai és biológiai ismeretek összehangolására van szükség, és tudományos módszerekkel kutatni kezdték az anyagokat, formákat és felszíneket a fogászati implantátumok számára. Ezek a kutatások folytatódtak, és további innovációt hoztak magukkal.

Ilyen innováció eredményeként született meg a csont szintje fölé emelkedő Tissue Level implantátum, a homokfúvott és savmaratott SLA® implantátumfelszín, valamint a legújabb felszíntechnológia, a kémiailag aktív és osteokonduktív SLActive® felszín. Ezenkívül a metallurgiai tapasztalatokra és a belső rögzítési innovációkra alapozva a Straumann új anyagokat fejlesztett ki a fogászati implantátumokhoz, többek között a forradalmian új Roxolid® titán/cirkónium fémötvözetet, valamint az új, fogszínű cirkónium-oxid kerámia implantátumot, amelyet úgy gyártanak, hogy az SLA® -hoz hasonló, ZLA®-nak elnevezett felszíne legyen. A Roxolid® implantátumok az SLActive® felszínnel új normát képviselnek az implantológiában, mégpedig rendkívüli erősségüknek és kiemelkedően reaktív/osteokonduktív felszínük miatt, aminek köszönhetően kisebb átmérőjű és rövidebb implantátumok készíthetők. Hasonlóan, a cirkónium-oxid implantátumok új normát hoznak az esztétikai területekre is, rendkívül osteokonduktív csontfelszínük és a natív szövetekhez hasonló színük révén. A tudományos kutatásoknak köszönhető legújabb innovációk a Straumann Intézet termékeinek természetes folytatásai, ahol a felfedezések és termékfejlesztések már több mint 60 éve folynak a betegek ellátása érdekében!

Szakmai életrajz

A Mainzban működő J. Gutenberg Egyetem Száj-, fej-nyak- és plasztikai sebészeti részlegének professzora és orvosigazgatója. 2009 szeptembere óta a dél-koreai szöuli Kyung Hee Egyetem Fogorvostudományi Karának docense.

Fogorvostudományi és orvostudományi doktorátust szerzett, és több mint 10 éve dolgozik a Mainzi Egyetemen. Fő klinikai és kutatási területe az implantológia, amelyen belül klinikai vizsgálatokat és alapkutatásokat is végez. A klinikai munkájában a gyengült állapotú, rizikófaktoros vagy helyi csonthiányos betegekkel foglalkozik, de tumor, illetve szájpadhasadék utáni rekonstrukciókat is végez. Több mint 100 cikket publikált szakmailag ellenőrzött folyóiratokban, és az ITI németországi részlegének munkatársa. 2006-ban és 2010-ben elnyerte „Az orvosi kar legjobb tanára” díjat. 2012 óta az Egyetemi Orvostudományi Központ egyik előadója. Témaköre: BiomaTiCS – Biokompatibilis anyagok, szövetek és sejtek.

Kivonat

Az implantátumok méreteiről sok szó esett az elmúlt években a szakmai viták során. A modern ötvözetek – amilyen például a Roxolid –, valamint a módosított implantátumnyak-kialakítás révén módosultak az eszközök, és egyre nagyobb figyelem fordul e téma felé. Különösen nagy érdeklődés mutatkozik az augmentáció mértékének lehetséges csökkentése iránt, ami csökkentheti a betegek morbiditását és a költségeket. Ebben az évben az ITI Konszenzus Konferenciáján meghatározták azokat a klinikai indikációkat, amelyekben a keskeny átmérőjű implantátumok alkalmazása javallott. Ennek következményeként külön definiálták azon indikációk körét, ahol a „mini implantátumoknak” nevezett egyrészes implantátumok használhatók a standard kétrészes implantátumok helyett. A 3,3–3,5 mm-es, kétrészes, keskeny átmérőjű implantátumokra irányul nagy figyelem, a nagy terhelésnek kitett régiókban történő felhasználásuk kapcsán. Az előadás bemutatja ezt a nagyon friss ITI-állítást, egy nemrégiben végzett elemzés alapján. 

Szakmai életrajz

Prof. Christoph Hämmerle fő tudományos érdeklődési területe a fogászati implantátumokkal való kezelés biológiai és protetikai szempontrendszere. Klinikai munkája elsősorban a bonyolult, részben fogatlan betegek teljes körű kezelésére irányul, a rekonstruktív fogászatban rendelkezésre álló összes lehetőség alkalmazásával. A rögzített és kivehető fogpótlások, valamint fogászati anyagok részlegének elnökeként több kutatási irányvonalat is felügyel. Prof. Hämmerle több szakmai társaság vezetőségének is tagja. Számos tudományos cikket publikált, és sok helyen tartott előadást külföldön.

Kivonat

A modern implantológia egyik központi feladata a beteg jóllétének biztosítása. A kezelés sikere és az eredmények hosszú távú fenntartása két fontos szempontot jelent. Ugyanilyen fontos figyelembe venni a stresszt, amely a beteget éri a kezelés kapcsán. Egyre keresettebbek azok a kezelési lehetőségek, amelyek kisebb morbiditással és alacsonyabb költséggel járnak, továbbá rövidebb ideig tartanak. Ebben a kontextusban bizonyítékok egyre szélesebb köre mutat rá arra, hogy a normálisnál rövidebb hosszúságú implantátumok sikeres klinikai kimenetelhez vezetnek. Az orvos gyakran szembesül olyan csontmorfológiával, amely nem teszi lehetővé az implantátum protetikailag ideális helyzetben történő behelyezését anélkül, hogy egyidejűleg csontaugmentációs eljárást ne kéne végezni. Habár az augmentációs eljárásokról kimutatták, hogy sikeresek, jelentősen magasabb morbiditással, költséggel és hosszabb kezelési idővel járnak. Az újabb bizonyítékok szerint a durva felszínű rövid implantátumok hasonló élettartammal bírnak, mint a standard hosszúságúak. Ezért a rövid implantátumok a csontaugmentációs eljárások alternatívájává váltak bizonyos klinikai helyzetekben, és más javallatokban is egyre gyakrabban alkalmazzák őket. A rövid implantátumok használatával járó lehetséges előnyök közét tartoznak a következők: kevesebb diagnosztikai eljárás (pl. DVT) szükséges, kisebb kockázattal károsodnak a környező képletek (gyökér, idegek, erek, sinusok), elkerülhető a nagy augmentációs eljárás, kevesebb diagnosztikai és sebészeti rutinra van szükség, kisebb morbiditás, kevesebb szövődmény, alacsonyabb költség, rövidebb kezelési idő.

Szakmai életrajz

Dr. Gahlert a németországi Freiburgi Egyetemen tanult, ahol fogorvosként szerzett diplomát.  Kísérleti mikrobiológiából doktorált, és a Freiburgi Egyetemi Klinika Szájsebészeti Osztályán dolgozott, ahol további képzésben részesült a dentoalveolaris sebészet, a parodontológia és az implantológia terén.

1990-ben kapott szájsebész diplomát, majd   Prof. Dr. Heinz Kniha mellett kezdett dolgozni Münchenben, implantológiára és parodontológiára fókuszálva.

A Nemzetközi Implantológiai Csapat (ITI) munkatársa, és tagja volt az ITI fejlesztési bizottságának. 2001-ben ő kezdeményezte az első fejlesztési projektet a kerámia implantátummal kapcsolatosan a Müncheni Műszaki Egyetemen.

2011 óra a Baseli Egyetemi Klinika tagja, ahol a Baseli Egyetemi Kórház csúcstechnológiájú kutatási területén tudományos együttműködésben vesz részt, Prof. Hans Florian Zeilhofer vezetése alatt. További kutatásokat végeztek a Berni Egyetem Fogorvosi Klinikájával, a Müncheni Egyetem Anatómiai Intézetétével és a San Antoniói Egészségügyi Központtal közösen, Prof. Dr. David Cochran vezetése alatt.

Kivonat

Az elmúlt években egyre több szó esik a cirkónium-dioxidból készült kerámia implantátumokról. A klinikai gyakorlatban a kerámia implantátumok már értékes alternatívát jelenthetnek a jól bevált titán implantátumokkal szemben. A kerámiából készült fogászati implantátumok új klinikai lehetőségeket kínálnak, például a nagy kihívást jelentő esztétikai esetek kezelésében vagy a különleges igényeket támasztó betegek kapcsán.

A mikrodurva felszín az egyik kulcsfontosságú tényező a titán implantátumok kiszámítható és sikeres osseointegrációja érdekében. Ezzel egyenértékű karakterisztikájú implantátumfelszíneket fejlesztettek ki a kerámia implantátumok számára, ilyen például a jól bevált SLA felszín. Az új preklinikai vizsgálatok összehasonlítják az új kerámia implantátum biomechanikai és szövettani csontszövet-válaszát az SLA felszínnel rendelkező, jól bevált titán implantátummal. Az eredmények nem mutatnak statisztikailag szignifikáns különbséget a két anyag között egyetlen időpontban sem, ami arra utal, hogy a kerámia implantátumok is kiváló osseointegrációt biztosítanak.

Ezenkívül a kerámia implantátum klinikai teljesítményét is kiértékelték egy prospektív, multicentrikus vizsgálatban. Egy év után a 97,6%-os sikerességi és túlélési arányok, valamint a kedvező esztétikai eredmények azt mutatják, hogy lehetőség van a kerámia implantátumok biztonságos és kiszámítható használatára a klinikai gyakorlatban.